Ma isten igazából egy igazi kerti partira készültünk. Annak rendje, módja szerint a húsok, (csirkeszárnyak, jó nagy darab császárszalonnák) már napok óta a pácban és a hütőben hevertek várva a jóidőre, és a vasárnapra, merthogy ma ünnepeltük a Lászlókat, s Kriszta lányunk születésnapját. De a megrendelt jóidő szintén már a megszokott rendjében nem a jó meleget, hanem inkább egy "sarkvidéki" hideget hoztak.
Igy kerültek a jócskán bepácolt húsok -még az este beáztatott- római tálba, s utána pedig a konyha és a sütő melege adta áldását e nemes és finom husikra. Nem mondom, hogy rossz volt, sőőőőőőt................. de azért, ha mindezt az égiek a szabadban engedélyezték volna elkészíteni biztos, hogy sokkal izgalmasabb lett volna.
Hát megint így jártunk. Majd legközelebb behozzuk....... vagy meddig kell még a jóidőre és a grillpartira alkalmas napokra várni?
Az ünnepelteknek semmi kifogásuk nem volt az elkészült ebédhez, csupán annyi, hogy mozgás nélkül, rogyásig ettük magunkat.
Na és ami még ezután következett, hát az aztán rátette az ííííre a pontot, de ezt majd a következő posztban, mert ettől meg valósággal remegtem. Bár utólag kiderült, hogy semmi értelme nem volt.
Egyszóval, az ebéd után nem nagyon tudott megmozdulni senki a jóllakottságtól.
A grillhusokhoz kivételezen petrezselymes krumplit és fincsi uborkasalátát tálaltunk. Na és természetesen jó bekajáltunk :)
Nagyon guszta!:-))
VálaszTörlésTömören, csorog a nyálam :)
VálaszTörlésAhogy szoktam mondani, fejedelmi ebéd volt!
VálaszTörlésAndi/cuki ! Köszönöm :))
VálaszTörlésBianka ! hát ez az, nekem még most is. Tőleg akár máris lehetne ismételni :))
Juci ! Jól ráéreztél, tényleg az volt, s szerintem a cserépedény is hozzájárult az ízéhez.
Egyébként is cserépedény mániás vagyok :))