Az én zsúrkenyerem

Már egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogyan is kellene egy jó zsúrkenyeret készíteni, mert azért nem mindíg csak mi esszük a teljes kiörlésü kenyereket, s azt is bevallom, hogy már vágytam egy jó kis finom, puha kenyérkére. Hát eljött eme nap és megpróbálkoztam vele. Nem is volt olyan vészes, mint amennyire tartottam tőle, csupán csak hozzá kellett fogni, s megalkotni. Semmi ördöngősség nincs benne, viszont az íze, állaga, valóban egy igazi zsúrkenyér lett.

Először is egy gyorskovászt készítettem, mert elfelejtettem az előző kenyérből nyanyát félretenni, másrészt pedig most igazán kiváncsi voltam, hogyan is fog alakúlni.

Gyorskovász hozzávalói:
2 dl langyos víz,
20 dkg BL 80-as kenyérliszt,
1 teáskanál cukor,
1,5 dkg élesztő
Ezeket elkevertem, tetejére pici lisztet szórtam, a tálat lefedtem és fél órára a mikróba tettem, hogy zárt helyen tudjon dolgozni.
A többi hozzávalók:

Kovász
1,8 dl langyos víz,
1,2 dl tej,
0,5 dl olaj,
Ezeket a kenyérsütő üstjébe tettem, majd tovább hozzáadtam a szárazanyagokat
60 dkg BL 80-as kenyérliszt,
2 teáskanál (vagy egy nagy mérőkanál) só,
1 teásknaál (vagy egy kis mérőkanál) cukor,
2 evőkanál burgonyapehely,
késhegynyi askorbin sav (vagy egy kanál 10 %-os ecet)
1,5 dkg friss élesztő

A kenyérsütőben 20 perc dagasztás, 20 perc pihentetés, 10 perc ujradagsztás.
Lisztezett kelesztőtálban jócskán duplájára hagytam kelni.
Amikor megkelt négy egyforma adagra elvágtam, s hosszúkás alakúra formáztam őket.
Sütőfóliával bélelt tepsire -jócskán belisztezve- egymás mellé raktam őket, ráhúztam egy jó nagy müanyagzacskót, s újra hagytam, hogy jó duplájára keljen.
A sütőt 220 fokra előmelegítettem. A zacskót lehúztam a tepsiről, bevagdostam picit a kenyérkéket. A sütőt visszavettem 200 fokra, aljába vizet spricceltem és betettem sülni.
25 perc kellett ahhoz, hogy ilyen szép színüre süljenek.

Ugye nem is néz ki rosszúl a kenyér mellett az a jó kis házikolbász ? :-) :-) Sajnos nem tudtam, hogyan fog a sütési idő alatt viselkedni a tepsin ez a négy darab kenyérke. Mint utólag kiderült, talán meg kellett volna feleznem őket és csak 2 db-ot egy tepsire tenni. A tészta ugyanis jócskán lágy állagú volt, s ezáltal nem nagyon akartak elférni egy tepsin. Jócskán össze is gyógyúltak, de amikor a sütőből kivettem, és szétszedtem a négyes ikreket, fantasztikus látvány volt már melegen a foszlós bélzete.
Sütőzacskóba nem is mertem sütni, mert úgy érzem, az most nem tett volna jót a nagyon lágy tésztának.

Elég sokat tapasztaltam a négy kenyér kisütése alatt, legközelebb egy kicsit biztos, hogy változtatni fogok. Talán még 5-7 dkg lisztet elbírt volna. Igy egy kicsit elég bénák, de ez a zsúrkenyér akkor is az enyém, és akkor is nagyon-nagyon fincsi. :-) Na de a következőt szeretném majd savóval elkészíteni, kiváncsi leszek a fejleményekre. Ez így jó, ahogy van, azaz már majdnem csak volt.