Napraforgó kenyér

Hát eme nap, nem éppen úgy kezdődött, mint ahogyan szokott. Elfogyott a kenyerünk, előkészítettem egy kovászt, amire rájöttem, hogy több óra el fog telni mire ebből kenyér lesz. Segítségül hívtam a googli-t, beütöttem a keresőbe, hogy "napraforgókenyér" -mert erre már nagyon-nagyon régen vágytam- és mindjárt az első linkre ráböktem az egerem :)

Nem is gondolkodtam tovább, mert az idő haladt, s nekünk valami kézzelfogható, kenyérre lett volna szükségünk. No azért mégsem igy sikerült, mert az ebédünket kenyér nélkül elfogyasztottuk, s mindjárt ebéd után kisült ez a napraforgóra hasonlító kenyérnek nem éppen mondható isteni finomság. Azt nem mondom, hogy ugyan olyan gyönyörü lett, mint amilyet találtam Garffyka oldalán, de ez a napraforgó már igenis az enyém, a mienk volt, és már nincs is mert annyira finom lett, hogy bevacsoráztuk (csak úgy, szimplán hatan)

Ha legközelebb elkészítem -márpedig el fogom- ígérem, hogy mindent rendesen végigfotózok, és azt is, hogy mégegyszer fejfájással nem fogok hozzá semmihez, vagy legalábbis a konyhát is nagyon messze elkerülöm, de azért abszolut nem bántam meg ezt a mai napot sem :)

A nagy sietségben -s némi 24 órás fejfájás után- nem jól olvastam el a receptet, vagy nem is tudtam inkább odafigyelni rá, ezért a második -belső- körhöz meghagyott tésztát csak 5 db-ra osztottam szét, s amikor már ez a kisebbik virágkoszoru is majdnem kész volt, akkor jöttem rá, hogy nincs tésztám és nem hagytam meg a napraforgó közepét. Még éppen volt annyi lélekjelenlétem, hogy a visszamaradt, még nem kinyújtott tésztagombócokból lecsiptem egy keveset, amivel a belső koszorú közepét kibéleltem. Hát itt követtem el azt a hibát, hogy egy gombócot kihagytam a számitásból, s csak egy lapocska került erre a helyre. Nem lett olyan szép, de annál sokkal, de sokkal finomabb. Azt hiszem, hogy az a jelenség, hogy a napraforgó kenyerünknek már se híre, se hamva, önmagáért beszél.

S miután én a recepten (idő hiányában, s mellé egy nagy adag fejfájással) semmit, de semmit sem változtattam, (fázisfotók készítésére pedig nem tartottam magam alkalmasnak) ezért a teljes receptet Garffyka oldalán megtaláljátok. Abban máris biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó napraforgó kenyér, amit megettünk. Újra nekivágok, s akkor biztos, hogy a közepére is oda fogok figyelni.
Köszönöm a receptet Garffyka!