Főmunkatársaim a konyhában

Már egy jó ideje azon gondolkodtam, hogy a legfőbb munkatársaimat, "akik" a konyhában a legfőbb mozdulatokat elvégzik helyettem, megmutatom Nektek. Indittatása az volt, hogy elég sok blog és fórumtársammal szoktuk megbeszélni, ki mivel, ki hogyan, könnyíti a mindennapi betevők elkészítését. Itt most kenyérsütőgépről abszolut nem lesz szó, mert én már arról leszoktam. Több mint 10 évig csakis kenyérsütőgépben sütöttem, de hol van már az az idő, és hol van már az a jó kis Funai masinám, amely abszolut nem látott szeretlőt 10 éves koráig, s még csak az alkatrészeit, üstjét, lapátjait sem kellett cserélni. Amikor aztán szegény pára kilehelte utolsó lelkét is, akkor vettünk egy újabb kenyérsütő masinát, de soha sem tudtam megbarátkozni vele. Nem is tartott sokáig, de lehet, hogy azért, mert én sem szerettem. Aztán jött egy másik, az is úgy döntött, hogy hamar beadja a derekát. Aztán tavaly nyáron jött egy következő. Ő egy tényleg szuper kis kenyérsütőgép, de szerencsétlen a dobozában pihen, mert vele sem kerültünk nagyon közeli barátságba. Igaz, hogy csak azért vásároltuk, hogy dagasztásra, kelesztésre fogom használni, mert ekkor már igencsak rászoktam a sütőben való kenyérsütéshez. Ez viszont adta a lehetőséget, hogy inkább formakenyereket készítek vagy jénaiban sütök lábonálló kenyereket, mivel ezeket sokkal könnyebb szeletelni. Valahogy már a korábbi időkben (közel 20 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem az itthoni kenyérsütést) sem szerettük a nem "veknire" hasonlító "költeményt. Így aztán az alig használt kenyérsütőgépem is visszakerült a dobozába, s jött ez a tünemény, amit nem cserélnék el semmi pénzért semmivel. Tulajdonképppen ez lett volna a családtól a születésnapi ajándékom, csak hát szegénykém sokkal hamarabb megérkezett, én meg voltam olyan ügyes, hogy igen hamar rátaláltam :))))) be is fogtam munkára. A családot pedig mindig azzal vigasztaltam, hogy gyüjthetnek újabb szülinapi ajándékra :))

Nem nagyon szoktunk óriási születésnapokat rendezni, de ez a mostani, valahogy nagyon kikerekedett. Még azt a lehetőséget is megkaptam, hogy választhatok két dolog közül, amit én szeretnék. Na természetes, hogy én a harmadik lehetőséget választottam, s azt kértem, ha már egyszer én dönthetek, akkor szeretnék egy-két olyan dolgot a konyhámba, amelyek megkönnyitik a mindennapjaimat. Ime, sorakoznak -a teljesség igénye nélkül- azok a csodák, amiket máris nagyon élvezek.
Ő maga a csoda! Soha sem hittem volna, hogy ennyire imádni fogom. Mondhatná most valaki, aki visszanéz egy-két posztot, hogy áááááá igen! - mit lehet még egy hét alatt kitapasztalni. Csakhogy én valahogy erre a csomagra is rábukkantam, pedig isten bizony nem kerestem. Alig vártam a pillanatot, hogy egyedül legyek itthon, legalább egy jó fél napig, mert már nem birtam magammal, no meg a kiváncsiságommal. Igy készült el benne az első kenyér és az az óriási gyümölcsös-csokis kalács, amit korábban feltettem. Eszembe sem jutott, hogy mi lesz, ha a férjem hazajön és valahogy a kenyér és kalács formája feltünik neki. Nem tünt fel, mert igyekeztem ugy tálalni -szeletelni őket- hogy mégcsak kétség se férjen hozzá, hogy ebben az edényben sültek. Győztem, sikerrel jártam, s gyorsan vissza is dugtam a zacsijába, dobozába és mint aki semmiről sem tud, vártam a szüli napom :)
Ebből a két kis tüneményből még csak a nagyobbikat volt szerencsém kipróbálni. Ebben készült ugyanis szülinapomra a parfé. Már alig várom, hogy a kisebbikben pedig valami finomságos sajt-egyveleg kerüljön.

S természetes, hogy már a húsvétra gondolva, elképzeléseim is vannak velük, hiszen milyen gyönyörüséges formát lehet kihozni velük, belőlük: mondjuk egy hidegtál közepére:)) vagy akár egyedülállóan is.

Lefotózni elfelejtettem, de még a tupper családhoz tartozik két gyönyörüséges kelesztő tál is, ami szintén kiállta már a próbát, és óriási különbséget tudok most már tenni egy hagyományos és egy ilyen szuper kelesztő tál között.

Na Ő egy igazi tényleg meglepetés volt, mert talán itt már a férjem is figyelt és ezt tökéletesen el tudta dugni, ugyanugy, mint a Bullet-Express-t. Szerintem már attól tartott, ha ezt is megtalálom, akkor neki annyi, és a büdös életben nem tud meglepetést szerezni nekem :)))
Gyerekeink leptek meg ezzel a gyönyörüséges -belül mázas- eredeti pataki tállal. Azt mindenki tudta, hogy fáj a szívem rá amióta elődjét sikerült összezuznom, de valahogy nem jutottam el addig, hogy az eltörött helyett másikat vegyek. Most ez is megszületett és hálás vagyok a gyerekeknek érte, mert iszonyu finom dolgokat lehet benne elkészíteni.
S azt hiszem, hogy a sort nem véletlen zárja ez a Bullet-Express. Ő az, aki mindent tud, s pontosan a mai napon úgy be is avattam, hogy szinte minden részét sorba kipróbáltam. Müködik, pedig még varázs-szó sem kellett hozzá. Mukodj!!!! --- anélkül is lazán vette a próbát.

Ez is, mint az előző masinák - többfunkciós- Ma csak három funkcióját próbáltam ki, de valami őrült gyorsasággal, finomsággal dolgozik. Itt éppen a mai sütemény turós töltelékét keveri habosra 2 perc alatt. Hangja egy szál se, gyorsasága pedig meglepően fordulatos :)))
Turmixol, kever, kavar, szeletel, vág, darál, aprít, darabol, s még ki tudja mi mindenre képes. Majd ez is kiderül.

Az biztos, hogy aprításban, keverésben, habosításban, no és a gyümölcslé készítésében már profi módon bemutatkozott.

2 liter jó kis vegyes gyümölcslét nyomott ki, s eközben egyetlen egyszer sem kellett szétszedni, a gyümölcshúst mind be tudta fogadni a gyüjtője.

Én eddig is egy boldog ember voltam, de most valahogy egészen másként érzem magam és a kiskonyhám felszerelésére sem panaszkodtam soha, de most valahogy olyan jó érzésem támadt magam körül.

Nem bántam meg, hogy nem egy hosszú útra utaztunk el ezen a jeles napon............... - majd megyünk a nyáron :) :)

No és természetesen a végére hagytam mindazt, amiből ezek a vásárlási, géplecserélési gondolatok kipattantak a férjem agyából. Már annyit "nyafogtam" na nem úgy ám, hogy rendesen, csak néha-néha, s éppen ott, és akkor, amikor éppen ideje, helye volt, hogy nekem még egy kihuzható kenyérsütő formám sincs. Erről azt hiszem fórumtársaim, de főleg Maryenne tudna sokat mesélni. Szegénykémet már kikészítettem az állandó -de nem igazi- nyafogásaimmal, amikor megdícsértem egy-egy kész kenyerét, hogy milyen gyönyörü, és biztos azért, mert neki már van kihuzható formája :))))))

Panasznap be- és lezárva, egy árva szót sem szólhatok. A fenti termékek mind egytől-egyig kiálták az eddigi terhelést és próbát, pedig egyik másikuk ugye már nem éppen egy héttel ezelőtt lett befogva :) :)