Leveles - de nem szerelmes :-)

Húúúú de szeretem, amikor ilyen könnyü a sorsa egy háziasszonynak :-) Történt, vagyis történik, hogy jövő héten disznóvágásra készül a család. Két nagy coca kerül terítékre. Na de ehhez a hütő- és fagyasztó szekrényekben igencsak szét kell nézni, mi az ami már nem odavaló, mert kell a hely a sok-sok finomságnak.
Nem vagyok híve az üzletben vásárolt leveles tésztának. Valahogy nem tudtunk jól összebarátkozni, de azért a kisördög mindig ott bujkál -bevásárlásaim során- az agyamban: venni kéne belőle. Vettem is, na de hogy bonyolítsam is egy kicsit a dolgot, nem ám egyet, hanem mindjárt 4 csomaggal. Majd jó lesz valamire! :-) Szerencsétlen csomagok nem is tudom mióta lapulnak a fagyasztóba. Láttam én őket állandóan, de nem lettem szerelnes beléjük. No de a szükség törvényt bont, kell a hely a fagyasztóba. S miután irtam, hogy 4 csomag didereg a frigóba, arra gondoltam, milyen jó lenne ezeket a disznóvágás napjára elkésziteni, legalább amig a finom reggeli elkészül, lesz valami bekapni való, a jó kis pálesz mellé (már aki szereti az ilyesfajta előitalokat.) Én is csak úgy hallottam, hogy a pálinkát szokás pálesznek nevezni. Én nem tudom, mert még talán soha sem ittam, de még soha nem késő, (s soha ne mondd, hogy soha elv alapján) majd ennek is eljön az ideje egyszer, mint az én 4 csomag levelestésztámnak.
Tegnap a tejszínes csirke-becsinált leves mellé elkészitettem egy próbát egy csomagból, nehogy felsüljek a jövő hét szombaton, s legyen némi tapasztalatom a leveles-szerelmemmel. (lett is, majd rendesen oda kell rá figyelni, nem ám sokáig sütögetni, meg közben telefonálni)
Elkészült, de ez sem olyan egyszerüen. Azaz nagyon is egyszerüen, mert előző este kivettem a leveles tésztát a hütőből, reggelre szépen kiolvadt, kinyújtottam, kockákra vágtam, s egy jó kis saját főzésü szilvalekvárral (nem keménnyel) megtöltöttem, majd be a sütőbe. A fene tudta, hogy ennek elég 10 perc is a süléshez. Gondoltam, amig sül lebonyolítok "A" telefontársaságommal egy beszélgetést. Na de ez sem olyan egyszerü volt ám! Közel félóra telefonbeszélgetés (aminek remélem pozitiv eredménye lesz hétfőn), de ezalatt figyeltem a sütőben lévő szerelmetes leveleseimet. Láttam én már pár perc után, hogy húúúú itt nagy baj lesz, mert a beszélgetés hosszabbra fog nyúlni mint gondoltam. Na mindegy majd közben gyorsan kikapom a sütőből beszélgetés közben, csakhogy azt felejtettem el, hogy az én sütőn ajtaja gyerekzárral van ellátva, s igy kétkezesnek kell ahhoz lenni, hogy kivegyek belőle valamit. Na akkor most mit is csináljunk? Na meg az sem jutott eszembe, hogy a telefont kihangositsam. Szóval volt KÁOSZ :-) , de megoldottam. A telefonbeszélgetésnek minden szava nagyon fontos volt, azt nem tehettem, hogy leteszem, mert ha kimarad egy fonal, egy fontos szó, máris félreérthető lesz és akkor nekem annyi :-). Persze ennyire komolyan nem kell venni, de nekem fontos volt. Vettem a bátorságot úgy a 15. percben és a tüzhely tetejére tettem a telefont, a fülemet szorosan hozzá, hogy halljak mégis mindent, s elővettem a kétkezemet, a gyerekzárat kinyitottam és máris majdnem megégett a szerelmetes leveles szilvalekváros isteni finom sütim.
Ronda, de nagyon finom lett, ha 5 perccel hamarabb ki tudom venni, akkor még partiképes is lehetne egy disznóvágáshoz, vagy vendégváráshoz, de igy gyorsan a leves után bekapkodtunk belőle jó párat. Férjem pedig a maradékot bereggelizte, mert akárhogy is néz ki az én levelesem, az íze elcsábította őt is és engem is. Bátran vágok bele jövő héten a megmaradt 3 csomag megsütésébe.