Vajas-kókuszos keksz

Ma a kora délelőttöm egy részét Trinity oldalán töltöttem. Bár nem ez volt beütemezve mára, de mit tehet az ember, ha találkozik az oldalon egy régi kedves barátosnéval Ancsikával (nekem az én Ancsámmal, ősrégi barátosnémmal), s közösen Trinity-vel ajánlanak egy vajaskekszet karácsonyra, amelynek az eredeti receptjét

ITT lehet elolvasni

Sajnálkozva hagytam el az oldalt, mert az eredeti receptnek voltak olyan összetevői, amit nemhogy a saját speizomban, de itt nálunk még az üzletekben sem lehet megkapni.
Na de nem vagyunk ám azért elveszett emberek, ugyanis az én férjem szokásait is figyelembe kell venni, s Ő a mindennapi kávéjához 2-3 db kekszet fogyaszt, (állitólag ég a gyomra a kávétól, s ha "kisérővel"- mondjuk vajas keksz-el issza, akkor ez vagy elmúlik, vagy elő sem jön. Na hát akkor fogjunk hozzá gondoltam, mert mégsem hagyhatom azuramat gyomorégéstől szenvedni. Hozzáfogtam, megsütöttem, ilyen lett.
Amit én adtam hozzá az eléggé eltér az eredetitől, de hogy isteni finom, azt majd a legalsó kép is fogja mutatni, milyen édesen pihiztek azuram és Robikája a keksz-vacsora után :-)  - merthogy már nem csak a kávéjához kéri, hanem a vacsorája is ez volt. Lehet ujra kezdeni a sütögetést.

Amiből én készitettem:

75 dkg liszt

25 dkg margarin

25 dkg házi hófehér zsír

4 tojás sárgája

25 dkg porcukor

2 evőkanál eredeti Tokaji fehér bor

1 evőkanál Kubai fehér rum

Elkészitése:

Az összes hozzávalókból egy jó kis linzertésztát gyurtam össze néhány perc alatt, s letakartam fóliával és 1 órára a hütőbe raktam.

Ezután jócskán lisztezett felületre tettem, 4 mm vastagra kinyujtottam és elég szerencsétlen kiszórval elkezdtem a sütiket gyártani, majd sütőpapirral bélelt tepsire rakni.

Előmelegitett sütőben légkeverésen 160 fokont 10 perc nekem is elég volt a kisütéshez.

Megvártam, hogy az első tepsi kisüljön, hogy megkóstoljam, mert ez azért mégsem az eredeti recept, s az is érdekes volt, hogy mégcsak sütőpor sem kellett hozzá. (Szóval kicsit kételkedtem)

Kisült és megkóstoltam. Nem adta vissza azt az ízt, amit én elvártam volna tőle. Na ekkor jött még egy kis hozzávaló:

Fél zacskó kókuszreszeléket és 2 kanál mandula aromát még belegyurtam a tésztába és jött egy ujabb szaggatás, majd sütés.

Legközelebb a kubai fehér rum helyett ki fogom próbálni egy kis sangriával.

Még mindíg nem az az íz jött elő, amit én vártam. Persze fogalmam sincs, hogy az eredeti recepttel sütöttnek milyen lehet az íze (Biztosan finomabb, mint az enyém, mert szerintem az ízesítő anyagok sokat javíthattak rajta.)

Nem gond, tovább nem változtattam a tésztán, kisütöttem mind a 4 tepsivel, s hogy valami fincsi -nekem bejövő- ízharmóniát kapjak, nem forrón, de még melegen

meghempergettem egyenként a következő keverékbe:

Kristálycukrot összedaráltam száritott narancs, illetve citromhéjjal.

Na így már volt íz, illat, aroma, meg minden finomság.

Legközelebb (miután nálunk az eredeti receptben szereplő ízesítők nem valószínü, hogy kaphatók), én még vaniliacukrot tennék bele.

Rettentő hamar elkészithető sütemény és igy is óriási élmény volt késziteni is, de enni annál inkább.

Azuram kávéhoz, vacsorához megszokott kekszemennyiségét is ebből fogom gyártani. Nagyon izlett neki (nekik)

s ime vacsora után a két fiu :-)

Ugye milyen figyelmesen nézik a TV-t :-) hi hi

Hát hiába a jó keksznek megvolt a hatása.