Bundás kenyér kicsit másképp

Mit tegyen az ember, ha rászárad a mindennapi isteni finom kenyere? - hát kidobni azt nem fogja. Nálunk legalábbis óriási becsülete van a kenyérnek, de még a kenyérmorzsának is. Vagy pl a szárazkenyérnek. Ha már tényleg megszáradt akkor még zsemlemorzsát is abból készítek, amitől még a gyomrunk sem ég.

De most valami más került a tányérra.

Ha csak a fotót nézzük, akkor ez egy hétköznapi mezei bundáskenyér. Azért nálam ez egy kicsit pikánsabb. Ma reggel meg is ehettük, mert itthon maradtunk, nem mentünk emberek közé :-) bár a tej teljesen elveszi a fokhagyma illatát, izét viszont kiválóan kiadja.

Hozzávalók és elkészítése

jó száraz kenyérszeletek (én most kifejezetten tegnap felszeleteltem és kinn is hagytam a konyhapulton, hogy kicsit kopogós is legyen)

fokhagyma gerezdek, amivel a szárazkenyeret jól bedörzsöltem.

3 db egész tojás,

csipet só

5 dkg reszelt sajt

1 dl tej

csipetnyi bors

olaj a kisütéshez.

Amint írtam, a kenyérszeleteket fokhagymával (mint egy jó pirítost) jól bedörzsöltem.

A tojásokat felvertem, beletettem a sót, a reszeltsajtot, a csipetnyi borsot és hozzáöntöttem az 1 dl tejet. Villával jól felvertem, s a kenyereket megmártogattam benne.

Az első szelet kenyereket kicsit tovább tartom a felvert füszerezett tojásba, sőt kétszer is megforgatom. A következő szeleteknek már annyi elegendő, amig az első adag kisül.

Közben egy serpenyőben nagyon kevés olajat öntöttem, s amikor felforrósodott, az első adag kenyereket mindkét oldalukon szép pirosra megsütöttem.

Azért kell kevesebb olaj a serpenyőbe, mert a tejtől valahogy olyan különösen hamar és nagyon finom puhára sül.

Citromos, mézes gyümölcs teával fogyasztottuk.