Kedves látogatóim, blogger- és fórumtársaim !
Először is szeretném megköszönni azt a sok-sok e-mailt, levelet, telefonhívást, személyes megkeresést, amivel aggódásotokat fejeztétek ki. Bevallom, volt is, s még van is miért aggódni.
Július 20-ával kezdődően szabadságot terveztünk annál is inkább, mert a Pesten lakó gyerekeink úgy tervezték, hogy ezen a nyáron -mint már oly sokszor- jó pár napot itt töltötenek nálunk. Felturbózzák magukat jó és tiszta levegővel, na és egy kis hazai, s igazán laza pihenéssel.
Mindehhez minden meg volt, csak az nem volt beütemezve, hogy én mindjárt az első nap, reggeli készítés közben megcsonkitom az egyik ujjamat. Sajnos ez történt. Nem írom le a történetet, mert egy horror az egész. Sajnos még most sincs vége a különböző kezeléseknek, az orvoshozjárásnak. Várom a mielőbbi gyógyulást, s abban bízom, hogy talán egyszer visszatér az élet az ujjamba. Legyen így, mert eszméletlenül meguntuk egy hónap alatt a mü kajákat, a bolti kenyeret, a konyhában a sok-sok botladozást, s mindent, ami egy ilyen helyzetben elúfordulhat.
Azt még ma sem igérhetem, hogy minden nap frissen főtt étellel kényeztetem el magunkat, de azért már az elmult napokban két sikertelen kenyeret összehoztam. Mindegy milyen béna volt, de az íze............... az íze..... az összehasonlithatatlan azzal, amit a bevásárló központokban lehet kapni.